Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium logó

Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium

Interdiszciplináris szakmai közösség Budapest belvárosában

A SZIK olyan szakkollégium, ahol a komoly szakmai munka és pezsgő közösségi élet jól megférnek egymás mellett.

Félévente szervezünk kollégiumi hétvégét, illetve minden nyáron van egy táborunk, amely a gólyatáborokhoz hasonlóan segíti, hogy jobban megismerjük újonnan felvett tagjainkat. Év közben rengeteg rendszeres és spontán programot szervezünk, például pingpong bajnokságot, múzeum-, kiállítás- és színházlátogatást, filmklubot. Hatalmas élmény megtapasztalni a kolibulik hangulatát, a meglepetés szülinapi köszöntések izgalmát, a közös reggelik varázsát és a vasárnap esti közös sportolást. Az Ignác az a hely, mely nem csak szállás, hanem otthon is a mindennapok rohanásában. Ahol elfogadnak, ahol szeretetet, segítséget és odafigyelést kaphatunk. Barátságok, mély és tartós emberi kapcsolatok forrása.

Egy biztos pont Budapest forgatagában.

Őszi kollégiumi hétvége

A 2015-16-os tanév őszi kollégiumi hétvégéjét Szentendrén tartottuk. 

Visszaadtuk a meghívást – Hölvényi György a kollégiumi hétvégén

Szakkollégiumunk vendége volt Hölvényi György európai parlamenti képviselő. Képviselő úrral már régebbi a kapcsolatunk, hiszen tavasszal mi jártunk nála Brüsszelben, nyár óta pedig már a második szakkollégistánk tölt be nála gyakornoki pozíciót. Ezúttal szakkollégiumi hétvégénken látogatott meg minket, ahol egy délelőttöt töltöttünk közösen.

Az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, Colleen Bell látogatott el hozzánk

Szakkollégiumunk Public Lecture programjának keretében időről időre meghív kiemelt pozícióban lévő politikai és közéleti személyeket, melyen keresztül a diákoknak lehetőséget nyújt különböző területek szakembereivel való beszélgetésre. Október 6-án az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Őexcellenciája Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete látogatott el hozzánk.

Lelkiségi teaház Sulok Zoltánnal

Ha megpróbálunk messzebb látni életünk gondosan megszerkesztett óraszerkezetének finommechanikai alkotmányánál, illetve ha igyekszünk éberen hallgatózni a természetes pezsgés harsogó ketyegése közepette, föltárul szakkollégiumi életünk valódi struktúrája: lényegi kérdések támadáspontjában élünk. Mi az elképzelésünk saját magunkról? Milyen feladatot ró ránk a társadalom? Mi az elképzelése rólunk Istennek?

Mikor összegyűlünk valamilyen szervezett beszélgetés kapcsán, mint amilyen az október 1-jén megtartott teaházunk is volt, kimondva vagy csak elgondolva mindig ezeket a személyes rejtélyeket firtatjuk. Ebben az esetben nyíltan szegeztük Istennek a kérdést, vendégünk ugyanis Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke volt.

Lézerharc, avagy JRSZ-SZIK csapatépítés

 Idén is nagy lelkesedés övezte a készületet a Jezsuita Roma Szakkollégium és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium közös hagyománnyá váló rekreációs programja körül. A fiatalok idén a lézerharc keretei között élték meg a spontán közösséggé formálódást, és az összetartás erejét. 

Veni Sancte

Különös filozófiája van a tanévnyitó ünnepségeknek: egy olyan időszakban - a nyárvégen- igyekeznek az "elindulás", "megnyílás" motívumát a középpontba helyezni, mikor minden éppen a lezárulásról szól: vége a jó időnek, a kikapcsolódásnak, a szó szerint vett szabadságnak. Ennek a kényelmetlen ambivalenciának mégis az az eleganciája, hogy mélyről jövő őszinteséget kölcsönöz az együtt kimondott szavaknak: Jöjj, Szentlélek...

Gyökerek Tábor 2015

A történelem viharai által alaposan megtépázott Magyarországot számtalanszor emlegetik a Népek Krisztusaként. Mentes ez a metafora mindenféle felsőbbrendűség-érzettől – sokkal inkább arra a felelősségünkre igyekszik rámutatni, hogy még sebeinktől tarkítva is jót kell tennünk: mert képesek vagyunk rá.

2015-ben, ebben a népek viszonyában olyannyira meghatározó esztendőben immáron tizenharmadik alkalommal rendeztük meg a Gyökerek Tábort a fentiek szellemében. A korábbi évek mintájára most is Kárpátaljáról, Erdélyből és Délvidékről vártunk nehéz egzisztenciális háttérrel rendelkező magyar gyerekeket, hogy töltsenek itt az Anyaföldön egy hetet.

A Tábor programját szervezőink – a szükséges rugalmasságot tekintetbe véve – jó előre rögzítették: a különféle események színes töménysége valahogy nem túlhajtottságot, feszítettséget sugallt, hanem kellemesen kifárasztó tartalmasságot. Budapest szinte valamennyi szépségét föltártuk a gyerekeknek: a budai vár kavargó, elgondolkodtatóan ódon forgatagát; az Oszágház méltóságteljes, fényűző eleganciáját; a Margit-sziget jótékonyan árnyékos, üde ligeteit; a nevezetes terek, parkok emlékektől dús, barátságos arcát; a Nagycirkusz és az Állatkert összes egzotikusan ismerős, lehengerlően izgalmas csodáját. Elkalauzoltuk őket Visegrádba és Esztergomba, hogy belekóstolhassanak a “magyarországiság” vidéki, de semmivel sem kevésbé eredeti ízeibe. Kirándulni mentünk velük a Balatonhoz, ahol a kulturális ínyencségek után végre fürödhettünk a magyar tengerben kárpótlásul a napokon át tomboló forróságért.

Célunk volt, hogy kispesti szállásunk ne csupán ideiglenes tartózkodási hely, hanem egyfajta kényelmes, otthonos bázis legyen: reggeli tornáinkkal, ott elköltött étkezéseinkkel, együtt mondott imáinkkal olyan atmoszférát teremtettünk az épületben, ahová jólesett visszatérni a nap álmosító mozgalmassága végeztével. Kiváló színhelyül szolgált egyben az egyéb, egyhelytülős programoknak: kézműves műhelyeknek, érdekes egészségügyi és természettudományi előadásoknak, táncháznak, előadói estnek stb.

Az itt ecsetelt leírásból talán arra lehet következtetni, hogy a Tábor résztvevői két csoportba sorolhatók: a vendégségbe jött gyerekek és a felnőtt segítők. Ez alapvető tévedés: a rendezvény minden mozzanatát együtt és egységben éltük meg. A praktikai tennivalók különfélék voltak ugyan, de a Lélek ugyanaz. Nem is lehetett volna ez másképp, hiszen talán más-más ágak gyümölcsei vagyunk, de a Lényeg, a Gyökér nem különbözik.

Futás a fejlődő országokért

A Fejlesztés Európai Évében (European Year of Developement) a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákjaiként azon fáradozunk, hogy kortársaink körében elősegítsük a nemzetközi fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás elterjedését, egyfajta globális szolidaritás kialakulását.

 A projekt keretében részt vettünk hazánk 11 éves EU-tagsága és az Európa-nap tiszteletére rendezett futáson. A 11 km-es távon tizennégyen indultunk, Bördős Éva projektvezetőnkkel együtt. Formabontó módon, erőfeszítéseinket a fejlődő országokban uralkodó állapotok javulásáért ajánlottuk fel. Az eseményre kis zászlókat készítettünk, melyek hátoldalára tényeket írtunk, hogy mindenki láthassa, mi történik a világ más tájain. Ezekkel futottunk, és az arra járóknak is adtunk. Saját problémáink hirtelen eltörpültek akkor, amikor szembesülnünk kellett azzal, hogy a mozambikiak fele nem jut kiépített ivóvízforráshoz, hogy Ruandában, a Közép-afrikai Köztársaságban és Zambiában is csak nagyon kevesen érik el a 40 éves kort, hogy a Dél-szudáni Köztársaságban csak minden 10. csecsemő éri el az egyéves kort, hogy Sierra Leonéban 50 000 emberre jut egy orvos…

Ezért tartottuk fontosnak, hogy a fejlett világ ünnepnapján a fejlődő országokban élő embertársainkra irányítsuk a figyelmet. Hiszen ez a „mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk”.

Sajgó Szabolcs SJ volt a vendégünk

A 2014/15-ös tanév második szemeszterében vendégünk P. Sajgó Szabolcs SJ volt, aki - ahogy ez ezen alkalmakkor lenni szokott - életének alakulásáról, Isten szerepéről, hivatásának mikéntjéről, munkájának mibenlétéről mesélt.

És hogy miért vagyunk ezért hálásak?

Mert ezeken a találkozókon amellett, hogy nem nélkülözzük Isten hangulatát, világibb bepillantást nyerünk Anyaszentegyházunk "belső szerkezetébe". Föltárul az aprón jelentékeny alkatrészek szentmiséken keresztül nem mindig tisztán látott énje, arca, és ezáltal a krisztusi test kényelmesebbé, otthonosabbá válik. A papi életutak - akár szentelés utáni! -, miénkkel megegyező motívumai megértetik velünk, hogy az Egyház az embereké, így direkt módon a miénk is - ezáltal pedig, a jezsuita nevelés nagyon tudatos részeként, elmélyül bennünk a keresztény küldetéstudat.

Lelkigyakorlat, 2015. április 24-26.

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium tavaszi lelkigyakorlatának idén Győr adott otthont.

A péntek délutántól vasárnap délig ívelő program leginkább egyfajta "kóstolással" rokonítható: alkalom volt ez annak megízlelésére, hogy miféle nyugalommal, békével kecsegtetnek a jézusi tanok. Az édes-iga - könnyű-teher allegóriáját kifejezetten nehéz egy európai nagyváros kellős közepén felelősségteljes egyetemistaként megélni, így az efféle programok elsősorban az elcsendesedés motívumát húzzák alá.

Ahogy az a "kóstolásokkal" lenni szokott, a lelkigyakorlat ütőerejét sem annak hossza adta. Mégis, ez a kevés idő is elég volt Béri Renátó kármelita atyának, hogy - túlzás nélkül élethosszig kitartó - gondolatokat adjon át az istenképekről. Mivel mindennapjaink sokszor benyomások, hangulatok, érzelemszerű gondolatok rapszodikus villogásából állnak, ezért éppen egy stabil, személyessége miatt megdönthetetlen Krisztus-portré volt az - annak persze elvontabb értelmében -, ami a leginkább hasznunkra válhatott. Lelkiismeretes kísérését az atyának ezúton is nagyon köszönjük!

A fejlesztés európai éve - Benkő Levente járt nálunk

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium sikeresen pályázott a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) által, a fejlesztés európai éve alkalmából kiírt pályázaton. Az egész évet felölelő projektünk keretében a kortársainkkal szeretnénk minél jobban megismertetni a nemzetközi fejlesztés ügyét, és erősíteni az egymás és a fejlődő országok iránti szolidaritást és globális felelősségvállalást.

Nyilvános eseményeink sorát április 7-én indítottuk el, amelynek alkalmából Szakkollégiumunk vendége Benkő Levente, a KKM biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkára volt. A kötetlen beszélgetés során elmélyedtünk napjaink legmeghatározóbb nemzetközi ügyeiben, mint az ukrán konfliktus és az Iszlám Állam által jelentett veszély, de szó esett az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának hatékonyságáról, illetve a Szentszék háttérdiplomáciájáról is.

 

Oxfordi vita a Rajk László Szakkollégiummal

Bár a második szemeszter szorgalmi időszakának nagy részét felölelő nagyböjt inkább kollégiumunk lelkiségi arcára vet fényt, ez persze nem jelentheti azt, hogy az erre az időszakra jellemző belső elcsöndesedés valamennyi fórumunkat elnémítaná. Sőt, épp ezekre a napokra időzítettük oxfordi vitánkat, amely több szempontból is jelentékeny nyitási lépés.

Az eseményre a Horánszky utca egy másik intézményét, a Rajk László Szakkollégiumot hívtuk meg. A tény, hogy helyileg ilyen közel élünk egymáshoz, egyfajta szimbólum: szépen jelképezi céljainkat, amik a motivációs térben ugyancsak egymás szomszédai: egy gondolkodó, így bölcsen érvelni tudó és igazságos, ezért boldog társadalom. A vitázás közben, vagy inkább még előtte gyorsan lebomló feszélyezettség fontos előremozdítása volt a két kollégium közötti viszony személyesebbé válásának.

De nyitás volt ez a társadalom felé egyaránt. Beszédes témáink mellett, melyek igen aktuális témákat fedtek le (Magyarország, mint kompország a külpolitikai vizeken, bevándorlás és integráció, liberális demokrácia és optimum), igyekeztünk az egész szituációt sokatmondóvá tenni: nem fiatal egyetemisták céltalan összeülése volt ez, hanem együttes fölszólalás, hang adása azon jogunknak, mi több, kötelességünknek, hogy a közéletbe jótékonyan beleszóljunk, a jövőt a mi és utódaink elvárásainak megfelelően alakítsuk.

Folytatásért kiáltó termékeny este volt, amelyen való részvételét minden ellátogatónak nagyon köszönjük.

A pozsonyi Kolégium Antona Neuwirtha tagjait láttuk vendégül

2015. február  30. és március 1. között láttuk vendégül pozsonyi testvér-szakkollégiumunk, a Kolégium Antona Nuewirtha diákjait.

A program egy komoly szakmai beszélgetéssel kezdődött, a Közép-Európai Egyetem Történelem Tanszékének vezetőjének, Dr. Matthias Riedlnek köszönhetően. Az előadás során az apokaliptikus terrorizmus kérdésével foglalkoztunk interaktív módon. Ezt követően sétát tettünk Budapest esti fényeiben gyönyörködve, majd a pénteket egy kötetlen beszélgetéssel zártuk. A szombati napunkat nagyrészt városnézéssel töltöttük, utunk során érintettünk a Palotanegyedet, a Dohány utcai zsinagógát, a Deák Ferenc tér környékét, a Szent István Bazilikát, a Mátyás-templomot és a Várkertet. A Jézus Szíve templomban részt vettünk egy vidám angol nyelvű szentmisén, majd a Bethlen téri Színházban egy alternatív darabbal gazdagodtunk. Az este folyamán megmutattuk vendégeinknek a pesti szórakozás lehetőségeit. Vasárnap a Terror Házában töltöttük a délelőttünket. Nagyon megkedveltük az ideérkezőket, már alig várjuk tavaszi látogatásunkat a pozsonyi szakkollégiumba.

Záboji Péter volt a vendégünk

Vendégünket úgy emlegetik: startup-pápa. Fura szókapcsolat. Először nem értettük, Záboji Péter előadása után viszont teljesen világossá vált, miért mondják rá ezt. Lelkesedése az új vállalkozói mentalitásért a hittérítőkével vetekszik. A European Entrepreneurship Foundation (EEF) alapítójával frissen megjelent könyvéről (Startup, felnőtteknek!) és „már nem startup” cégéről (CX-RAY) beszélgethettünk.

Esti városnéző séta a Közösségi Team szervezésében

Október 30-án Ignácos szakkollégisták maroknyi, az esti hidegtől sem visszarettenő csapata vágott neki a Belvárosnak, hogy öregdiákunk, Huszthy Zita vezetésével felfedezze a Palotanegyed rejtett kincseit. Sétánk során számos történettel gazdagodtunk, és olyan épületeket, emlékműveket vettünk jobban szemügyre, amelyek mellett naponta elsétálunk, anélkül, hogy felfigyelnénk rájuk. Láthattuk például a középkori városfal maradványait, megismerhettünk egy helyi legendát arról, miért éppen így néznek ki a felújított Kálvin tér térkövei, bekukucskálhattunk az Andrássy Egyetemnek helyet adó gyönyörű Festetics palotába és megtudhattuk azt is, hogy hol rejtették el kivégzése után Batthyány Lajos holttestét. A program zárásaként az Erzsébet téri Akváriumban melegedtünk fel. Köszönjük Zitának, hogy végigkalauzolt minket az V. kerületen és hogy külföldi résztvevőink kedvéért mindezt angolul tette!

A nagy SZIK akadályverseny

 

2014. november 13-án csütörtök este újabb hagyományteremtő esemény rázta fel a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium tagjainak életét. Este hétkor gyülekeztünk a konyhában, csapatokra oszlottunk és megindultunk az első állomás felé. Összesen öt állomáshelyen teljesítettünk feladatokat – kollégisták ruhadarabjainak felismerése, emeletfutás teli vizespoharakkal, célba dobás papírrepülővel, palacsintasütés, ’bekérdező’ és még sok más mókás feladat várta a résztvevőket. A feladatok teljesítése után közösen átvonultunk a Párbeszéd termébe, ahol a közösségi team jóvoltából elnyúlhattunk a matracokon, ölünkbe vehettünk egy nagy tál rágcsálnivalót és az eredményhirdetést követően egy közös filmnézéssel zárhattuk az estét.

2014-es Öregdiák találkozó

A kollégium életében mindig is nagy szerepet töltöttek be az öregdiák találkozók, hiszen ez alkalmak adtak annak, hogy az egykor végzett diákok tudják egymással tartani a kapcsolatot. A találkozókat a Leuveni Collégium Hungaricumban szervezik, viszont praktikus okok miatt Budapesten is van egy öregdiák találkozó, azok számára, akik nem tudtak eljutni Belgiumba.

Fontos kiemelni Muzslay Istvát, ”Korunk Széchenyije, akinél többet hazánkért és egyházunkért, nem sokan tettek.”, aki mindig központi szerepet kap a találkozók alkalmával. Áldozatos munkájának köszönhető, hogy a jelenlegi magyar kutató értelmiség egy része megalapozhatta jövőjét, és az atya egyben utat nyitott a magyar tudományos életnek is. Hihetetlen, hogy kik fordultak meg és laktak a kollégium falai között.

Az idei évben volt szerencsém mindkét öregdiák találkozón részt venni, hiszen fél évig én is a KU Leuven padjait koptattam a Biomedical Engineering szakon. Megható volt számomra látni, hogy milyen örömmel tértek vissza a kollégium berkeibe a már jelenleg professzorok, orvosok, elismert kutatók és szakemberek, és kezdtek el mesélni egykori kollégiumi élményeikről és Muzslay atyáról.

2012-től kezdve nagy átalakuláson ment keresztül a kollégium, amióta a jezsuiták kézbe vették ennek fenntartását. Hatalmas felújítások folytak, melyet 3 év leforgása alatt sikerült befejezni. Jelenleg egy nagyon összkomfortos, jól felszerelt kollégium várja a leendő kutatókat és diákokat. Az öregdiák találkozó alkalmával részletesen végigmehettünk a felújítás lépésein, mely nem csak az régi, hanem az új öreg diákok számára roppantul érdekes volt.

A kollégium jelenleg 16 fő számára biztosít férőhelyet, saját szobával, emeletenkénti fürdőkkel és mosdókkal, egy hatalmas konyhával és mosókonyhával, saját könyvtárral és kápolnával. Emellett még van egy TV szoba, ahol film klubbot szoktak a diákok szervezni, illetve egy nagyobb kert, mely kinti sütögetésre ad alkalmat, és a biciklitárolás is megoldott.

A kollégium hosszú távú terve, hogy főként olyan diákok számára biztosítson helyet, akik valamilyen egyházi kötödéssel rendelkeznek, és hosszabb távú kutatói munka mellet vannak határozottan elkötelezve kinti tanulmá2nyaik során. Ugyanis az Erasmusos fluktuáció bár összekovácsolja a kollégium közösségét, azonban nagyon sok hagyomány és kulturális érték lemorzsolódik mindabból, melyet a kollégium magában foglal.

Számomra nagyon nagy élmény volt mind a tavaszi, mind pedig az őszi öregdiák találkozó, hiszen olyan élményekkel és emberek kapcsolatával gazdagodhattam, mely formáló hatással van jövőmre nézve. A félév során nagyon sokat tanulhattam a KU Leuven-en. Épp ezért biztatok mindenkit, hogy akiknek hosszútávú kutatói ambíció vannak és mellette szeretnék megismerni a belga kultúrát egy internacionális környezetben, azok feltétlen éljenek ezzel a lehetőséggel.

Lelkigyakorlat, 2014. október 10-12.

Az idei tanév őszi lelkigyakoralata a Mecsek szívében, Püspökszentlászlón került megrendezésre. A hegyek között, a Zengő lábánál eldugva található meg az Életrendezés Háza, mely Váczi Jenő SJ atya életműve.

Az idei lelkigyakorlat során az Ignáci, szemlélődős lelkigyakorlatot igyekeztünk egy szűk hétvége során lemodellezni. Ez idő alatt elmélyedtük az Isten-emberkapcsolataink-önmagunk kapcsolati háromszögben, valamint egy kiadós túra után a vasárnapot a Zengőn kezdtük, ahol megcsodálhattuk a napfelkeltét. Ezúton is köszönjük a Spiri Teamnek, Laci atyának és Molnár András Józsefnek a szervezést!

Konyhaavatás

Újonnan felújított, modern berendezésekkel ellátott konyhánkat ez év október 2-án avattuk fel egy fergeteges programsorozat keretében.

A korábbi alagsori étkező- és főzőhelyiség cseréjére műszaki és kényelmi okok miatt mutatkozott igény, a harmadik emeleti új komplexum kialakítási folyamatai október elejére nyertek végleges formát. A Belügyi Team áldozatos munkájának, és az aktív szakkollégisták szervezésének köszönhetően a szalagátvágást követően először egy pizzasütő házibajnokság, majd egy kaland dús számháború során került méltó felavatásra az új konyha- és étkezőhelyiség. Csocsó, ital, jó hangulat és rengeteg nevetés kíséretében telt az este.

Veni sancte

„Örömmel köszönti Önöket légitársaságunk a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium járatán! Kérem, csatolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a felszállást!” - Tóth Tamás, frissen felesküdött Diákbizottsági elnökünk a fenti beszédes hasonlattal indította útjára az évnyitóra összegyűlt szakkollégistákat, vendégeket, öregdiákokat és vezetőséget.

Szeptember 5-i, pénteki Veni Sancte szentmisénket, dr. Feledy Botond rektor úr tanévnyitó beszéde, Herbert Áron Diákbizottsági alelnök és Tóth Tamás DB elnök eskütétele, majd Nevelős Gábor öregdiákunk jókívánságai követték. Miután biztonságos magasságokba repítettek bennünket az elhangzó beszédek, célkitűzések, kezdetét vehette a kevésbé formális évkezdés. Bemutatkoztak külföldi hallgatóink, hangulatos grillezéssel felavattuk teraszunkat. Csilingelő beszélgetések, kacagások közepette elköltött közös vacsora után - ha nem is a pizsamákat-, de a pörgős szoknyákat, bugicipőket, sérókat mindenki belőhette az este hátralévő részére. Jó 'Ignácos' tradícióhoz híven idén is hajnalig roptuk a szakkollégiumi tetőtérben.

Bővített utastérrel, egyre gyarapodó utaslétszámmal, visszatérő öregdiákokkal kiegészülve méltó évkezdésnek lehettünk tanúi. Sok villanó vaku, 'parapapa'-tól zengő szomszédság, másnap sajgó lábak és rekeszizmok őrzik a közös elstartolás emlékeit.
Örömmel jelenthetem, hogy az emelkedés a sokat emlegetett este óta is tart, egyre magasabbra repítve a közösen kitűzött célokat és a szakkollégisták lelkesedését. Az utat ismerjük, a személyzet a helyén, minden adott egy fergeteges utazáshoz. Köszönjük a szervezők foganatos munkásságát, minden, az este fényét növelő mosolyt! További kellemes utazást kívánunk!  

Gyökerek Tábor 2014

Idén július 11-e és 19-e között került megrendezésre a Gyökerek Tábor, melyet a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium hallgatói, öregdiákjai és lelkes önkéntesek szerveztek immár 12. alkalommal.

A Tábor célja, hogy a táborlakók - a határon túli, hátrányos helyzetű magyar gyerekek-  egy életre szóló élményt kapjanak, valamint, hogy közelebb kerüljenek a magyarságukhoz, a magyar kultúrához, Magyarországhoz. Mindezt pedig olyan módon történjen, hogy ne az évszámok és a földrajzi nevek legyenek a középpontban, hanem a személyes kapcsolat, a törődés, a párbeszéd és a szeretet.  

A táborba a 2014-es évben négy helyszínről érkeztek a gyerekek: Kárpátaljáról (Beregszász), Erdélyből (Csíkszentlélek), Délvidékről (Töröktopolya, Törökbecse) és Magyarországról (Várgesztes). A tábor egyik programján, a bemutatkozó esten, a különböző csoportok bemutathatták, hogy honnan jöttek, ők hogyan élik meg hazájukban a magyar kultúrát. Hallhattunk Szabó Lőrinc verset, magyar népdalokat és magyar néptáncot is furulyakísérettel. Egy másik este folyamán a tábor vendégei voltak a Gryllus testvérek, akik könnyed muzsikájukkal elkápráztatták a gyerekeket - a koncert végén már az egész közönség énekelt.

A „melyik program volt a legjobb?” kérdésre a gyerekek többsége a balatoni napot válaszolta, amikor meglátogatták a tihanyi apátságot, kipróbálták a visszhangot, majd nagyot fürödhettek a tóban.

Külön kiemelhetjük még az emelkedett hangulatot a buszos utazások alkalmával, amikor az egész busz egy emberként énekelte a magyar slágereket gitárszó kíséretében. A napi rutinhoz hozzátartozott a reggeli torna és az esti ima is, majd napközben többnyire Budapest utcáit jártuk és a legfőbb nevezetességeket néztük meg. A tábor rendkívül aktív és tartalmas napjain a gyerekek öröme és boldogsága áthatott a szervezőkre, nekik is életre szóló élményt nyújtva.

A tábor részletes históriája, napi lebontásban ide kattintva olvasható.

Hálás szívvel köszönjük a szervezők és az összes táborozó gyermek nevében minden támogatónknak és- segítőnknek, hogy erkölcsi, fizikai vagy anyagi formában a Gyökerek Tábor mellé álltak. Bízunk benne, hogy jövőre is hasonlóan nagy dolgokat vihetünk véghez több mint 30 gyermek életében, és lelkesen megélhetjük a tábor központi gondolatát: "TEGYETEK JÓT, MERT TUDTOK!" 

 

További információ, képek:

http://gyokerektabor.hu

http://facebook.com/gyokerektabor

http://szentignac.hu

 

 

 

Hamvazószerda

A SZIK-ben mi is közös szentmisével nyitottuk meg a nagyböjtöt hamvazószerdán. A hamvazkodáson túl, a mise keretében került sor Koronkai Zoltán atya búcsúztatására, aki 2008 óta szolgált közöttünk. A kollégiumi lelkészi teendőket ezután, immáron "teljesen állásban" ,Varga László atya vette át. Köszönet Zoli atyának mindenért! 

Brüsszeli kirándulás 2014'

Nagy lelkesedéssel fogadta szakkollégiumi közösségünk Gál Kinga képviselőasszony meghívását, majd egy kisebb „versenyjelentkezés" után vághattunk neki a két napos brüsszeli kalandnak. Letettük csomagjainkat a szálláson, majd a hajnali indulás okozta viszontagságokból felocsúdva vetettük bele magunkat Brüsszel történelmi belvárosának forgatagába.

Miután elegendő szellemi táplálékot vehettünk magunkhoz, rengeteg információt és érdekességet hallva kísérőnktől (Dorottyától, aki végig velünk volt az út során és talpraesettségével, derűjével nagyon sokat segített a csapatnak), egy kiadós ebéd várt ránk. Fokozva a belga különlegességekkel való ismerkedést, ellátogattunk egy tradicionális csokoládé manufaktúrába. Részt vettünk egy interaktív előadáson is, aminek keretében sokat hallhattunk a csokoládé fajtáiról, elkészítési módjairól, és hogy ne csupán elméleti tudás birtokában távozzunk, kóstolhattunk, sőt, egyik szakkollégistánk még ki is próbálhatta a csokoládékészítés (közel sem egyszerű) fázisait, ami igazán emlékezetessé tette a látogatást.

A szállodába visszatérve, egy kis csendes pihenő után az Európai Parlament látogatóközpontja felé vettük az irányt, ahol egy hihetetlenül dinamikus, interaktív kiállítás keretében ismerkedhettünk az Unió történetével, intézményeivel. A vacsorát a brüsszeli éjszaka feltérképezése követte, amelyről ugyan hely hiányában nem tudok részletekbe menően tudósítani, de nagyon emlékezetes részévé vált az utunknak.

Másnap a bőséges reggeli után ismét az Európai Parlamentbe mentünk, ahol is fogadott minket Gál Kinga képviselő asszony. A személyes beszélgetés során szóba került a határon túli magyarok ügye, Szerbia és Törökország helyzete, illetve kíváncsiak voltunk, milyen eszközökkel tudja egy kiküldött képviselő hatékonyan érvényesíteni a magyar érdekeket. Délután részt vettünk egy Debrecenről szóló kiállítás megnyitóján, amelyen Kósa Lajos, Debrecen polgármestere is beszédet mondott, majd betekintést nyerhettünk a magyar néppárti delegáció ülésébe. Miután visszatértünk a szállásunkra, rövid pakolást követően már várt is a transzfer, hogy kivigyen minket a repülőtérre. 

A hazaúton beszélgetve mindannyian úgy éreztük, hogy (így testközelből) tényleg jobban megismerhettük az uniós munkát, s kicsit jobban ráláthattunk arra, mit is jelent Magyarországot képviselni az Európai Unióban.

Beszámoló a képviselő asszony honlapján.

Mi így emlékeztünk meg '56-ról

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium idén rendhagyó módon emlékezett meg '56-ról. Huszthy Zita és Heltai Péter szakkollégisták felelevenítették a Palotanegyed forradalmi eseményeit, és megkoszorúztuk a Magyar Rádió épületét.

Veni Sancte

Az előző évektől eltérően idén két alkalommal is megnyitottuk az évet két Veni Sancte szentmisével. Elsőként szakkollégiumunk évnyitójaként, az ignácos diáksággal, míg másodjára, közös Veni Sancteként, a környék leánykollégiumaival.

Az évnyitó szentmisét a tetőtérben tartott közös este követte az erasmuszos és más külföldi diákjaink, valamint az elsősök angol nyelvű bemutatkozása.

Ezután kezdetét vette a közös vacsora. Az este további részében a tetőtéri buli egyesítette a szakkollégistákat, ami egészen hajnalig, fergeteges hangulatban zajlott.

Te Deum

Szakkollégiumunk június 28-án tartotta hagyományos tanévzáró ünnepségét.

Elsőnek Varga Lili szakkollégista köszöntötte az egybegyűlteket, majd Forrai Tamás atya, Stumpf István, a Tanulmányi Tanácsa tagja és Feledy Botond rektor üdvözlő szavai következtek. Ezután kezdődött a Te Deum hálaadó szentmise, amelyet Forrai Tamás, Kiss Ulrich és Varga László atyák mutattak be közösen, amelyhez a kollégistákból álló zenekar és kórus szolgált zenei kísérettel.

A szentmise után meghallgathattuk Csicsák Pál, a Diákbizottság leköszönő elnökének búcsúbeszédét, majd a következő évi elnök, Pólya Viktor mutatta be röviden a jövőre vonatkozó terveit. Ezután a kollégiumot elhagyó szakkollégisták oklevelet kaptak, valamint a kiemelkedő tanulmányi teljesítményű szakkollégistákat is díjazta a vezetőség. Az este ezen része az újonnan megválasztott  Diákbizottság esküjével zárult.

A lelki töltekezést egy finom vacsora követte, majd a szakkollégiumból kiköltöző társainkat búcsúztattuk. Ezen kívül egy házi sütiversenyt is rendeztünk, amelyen a szakkollégisták szavazatai alapján Huszthy Zita lett az első helyezett, ezzel kiérdemelve az „Ignác Séfje” címet.

Az este a tetőtérben folytatódott tovább, ahol az Ignác színjátszó csoportja mutatta be a Bolond Istók című darabot, amely osztatlan sikert aratott. A díszletek gyors elpakolása után kezdetét vette a buli, amelyen mindenki nagyon jól szórakozott.

Ezúton szeretnénk megköszönni Barta Andrásnak és Székely Marcellnek a szervezést. Külön öröm volt, hogy néhány újonnan felvett szakkollégista is részt tudott venni a rendezvényen, így őket is meg tudtuk ismerni. Méltó lezárása volt ez egy sok munkával, ugyanakkor hasonló mennyiségű örömmel teli évnek.

Nyári tábor Dinnyésen

Idei nyári táborunkat a festői szépségű Velencei-tó partján, Dinnyésen tartottuk augusztus 22. és 26. között.

 

 

A tábor egy elsős szemével:

Egy tartalmas „elsős” gólyanap után, melyben megismertük egymást, és bejártuk kollégiumunk, illetve a Palotanegyed rejtett zugait, a táborba érkezvén SZIKrázó napsütés és a SZIK ragyogó közössége fogadott minket. Páratlan élmény, ahogyan a tábor kapuin át egyúttal a közösségbe érkeztünk, mely azonnal el- és befogadott minket, s napról napra árnyaltuk új színekkel egymásról alkotott képeinket hol önfeledt játékok, strandolás és méta során, hol pedig komoly együttgondolkozásokat követő eszmecserék folytán.  Kipróbálhattuk a mölkkyt, szabad ég alatt jógáztunk, belekóstoltunk az etikettbe és igényesen megválasztott borokba, valamint Szentmisével ünnepeltük a Centrumot, aki köré a mi közösségünk is épül. Együttlétünk ezer színt és élményt nyújtó programjai közt sem feledkeztünk meg a Velencei-tó partján a körülöttünk zajló viharos világtenger eseményhullámairól, reflektáláson túl gyakorlati kezdeményezések is felütötték fejüket beszélgetéseinkben. A tábor utolsó estéjét egy szívből jövő beavatás koronázta, melyben az elsős szívek átvették a felsős szívek ritmusát, s tánccal és muzsikával ünnepeltünk hajnalig, hogy szeptembertől ünnepélyes lélekkel kezdjük meg életünk útjainak közös szakaszát.

Táborunk egy felsőbb éves szemével:

Van valami igazán mélyen keresztény dolog abban, ha egy közösség az örömére büszke. Kiviláglik ebből ugyanis, hogy mi jelenti számára az igazi értéket; hogy mi a hivatása és egyben öröksége; hogy hol őrzi kincsét és ezzel együtt szívét is.

Mi idén nyáron Dinnyésen őriztük. Bár kimondottan nehéz, már ha egyáltalán lehetséges, bármi közös jellemzőt találni a Velencei-tó szomszédságában elterülő kis falucska és budapesti "természetes élőhelyünk" között, a viszontlátás örömének ez nem szabhatott gátat. Emberi, de méginkább a sokszor személytelen felsőoktatási fogalmak alapján teljességgel megfejthetetlen, hogy mi okozza azt a gyermeki boldogságot, megelégedést, mi több, megnyugvást, amit az alig másfél hónapig pihentett kapcsolatok újramelegítése szerez. Vajon mitől képes a nyár természetes záróakkordja és megkoronázása lenni egy vicces mértékben komolyan vett számháború, egy közgázos szellemtől átitatott fogócska, egy már kollégiumi hangulatban elköltött reggeli, egy társadalmi kérdésekről folytatott vitákkal megszakított tóparti kikapcsolódás, egy évközi szentmise, egy belügyekről folyó félhangos közgyűlés vagy egy, a többitől semmiképp sem lazább vagy egyáltalán különböző buli?

A válasz, megmaradván a kiderítetlenség homályában, ott búvik abban a szinte keresztszülői lelkesedésben is, ahogy az idén csatlakozó elsős kollégistákat vártuk. Tőlük nem a nyáreleji búcsú élményére rárakodó másfélhavi múlt választott el, hanem éppen a közös élmények jövőbelisége. De a kettéválasztott idő folyosóján végül mind ugyanoda érkeztünk: 2015 augusztusába, Dinnyésre, ahol egy erősen megújult, de velejében örökifjú társaság teljes szívből és lendületet adóan örül. És erre büszke.  

 

2015. tavaszi kollégiumi hétvége

Együtt töltöttük a 2015. március 27–29-i hétvégét a Csobánkai Közép-Európai Cserkészparkban. A kollégiumi hétvégék hagyományosan a csapatépítésről, közgyűlés keretein belül pedig a szakkollégium jövőjének építéséről szólnak.

A péntek délutáni program a TEDx Ignatius 2.0 elődöntőjével kezdődött, ahol minden szakkollégista kis csoportokban adhatott elő bármiről, ami a szívéhez közel állt, hogy bejuthasson a másnapi döntőbe, ahol a TED értékrendszere alapján díjazta a zsűri a szakkollégium legjobb szónokait. Este jutott idő vidám játékokra és mély beszélgetésekre. Gratulálunk Pálvölgyi Zsigmondnak az első díjhoz!

A szombatot kirándulással kezdtük a közeli sziklás dombokhoz. A csúcsról be lehetett látni egész Csobánkát, sőt Budapest határát is. A túra után közös métázás hozta meg az étvágyunkat az ebédhez. Délután zajlott a TEDx döntője. Az utána következő szalonna- és hagymasütés közben minden szakkollégista táncpróbán vett részt, hogy felkészüljön a teamek és a diákbizottság között zajló táncversenyen, melyet nagy fölénnyel a Belügyi Team táncosai nyertek.

Az utolsó napot Forrai Tamás atyával és virágvasárnapi szentmisével kezdtük, amit a kollégium kórusa tett emlékezetessé a passió eléneklésével.  A hétvégét záró közgyűlésen megvitattuk a SZIK Apostoli Tervét (SZAT), amelyet a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Provincia Apostoli Terve (PAT) mintájára készítünk. Szó esett a felvételi rendszerünk időszerű fejlesztéséről, és nemzetközi kapcsolataink, ösztöndíj-lehetőségeink bővüléséről is.

 

Kollégiumi hétvége Cegléden

Legutóbbi kollégiumi hétvégénkre Ceglédre utaztunk, hogy egy kicsit kipihenjük a hétköznapok fáradalmait és együtt legyünk erre a két napra.

A hétvégét pénteken kezdtük egy SZIK vetélkedővel, amelynek első fordulóját tartottuk ezen az estén, majd a lelkészünk tartott egy spirituális előadást a különböző kultúrákban meglévő összehasonlításokkal.

Szombaton reggel az első csapatépítő alkalomra került sor. Évfolyamonként csoportokba rendeződtünk és ábrázoltuk azt, hogy mit kapott az elmúlt évek során a kollégiumtól, valamint mit adott hozzá. Ezen kívül arra is kitértünk, hogy milyen lesz vajon az Ignác évek múlva. Természetesen, ezt tettük úgy, hogy közben régi történeteket meséltünk, amik olykor hosszúra nyúltak, de annál szórakoztatóbbak voltak, és mindenki számára megmutatta, hogy az Ignác tényleg egy Nagy Család. Ebéd után ellátogatott hozzánk Kolber István, a Demokratikus Koalíció képviselője. A Public Lecture keretében szóba került a párt programja, az ötletek megvalósításának lehetősége, a fiatalok szerepe és felelőssége a társadalomban, Ferenc pápa és a magyar innováció, kutatás-fejlesztés helyzete.

A délután további része a teljes kikapcsolódásé volt. Elmentünk a helyi termálfürdőbe, ahol a víz hatására teljesen elfelejtettük az egész hetes fáradtságot. Jól szórakoztunk, csináltunk sok képet és kipihenten tértünk vissza a szállásra.

Az este megejtettük a SZIK kvíz döntőjét, ahol hatalmas izgalmak voltak, a végén pedig az első három helyezett díjazásban részesült. Ezek után jött az nap egyik fénypontja, a "ki tudja a legjobb paprikás krumplit főzni" elnevezésű verseny. Minden team kapott tűzifát, bográcsot, alapanyagokat a főzéshez, így megmutathatták milyen finom paprikás pityókát is tudnak csinálni. Miután teljesen kifüstölődtünk és számtalanszor könnyeztünk, sikerült mindenkinek elkészítenie a vacsoráját és jóllakva vetettük magunkat bele a buliba.

Másnap kicsit fáradtan ébredtünk ugyan, de változatlan kedvvel. Az utolsó csapatépítésen igazán kellemes élmények érték az embert. Cetlikre írva el kellett mondani pár szóban, hogy kiben mit szeretünk a legjobban és az illető hátára rögzített borítékba dobni. Később, a vonaton már-már elérzékenyülve olvastam a cetliket. Az utolsó program az ebéd előtt természetesen a vasárnapi szentmise volt, amit a szabad ég alatt töltöttünk. A zenekarunk most is, mint mindig, ellátta feladatát és teljes szívéből zenélt. Ezek után mindenki elindult az állomásra, hogy kicsit még kipihenje az esti bulit a délután és készüljön a hétre.

Számomra a hétvégén a visszatekintés adta meg a legnagyobb élményt. Amikor a saját évfolyamommal végigvettük, hogy mit adott nekünk az Ignác a három év alatt, az fenomenális volt. A sztroik, amiket meséltünk egyre jobban csak visszavittek minket a régi időkbe, úgy, hogy tudtuk, még sok van előttünk, amit kaphatunk.

Összességében azt tudom elmondani erről a hétvégéről is, mint bármelyik más közös programunkról. Aki ott volt és átélte, tudja mekkora élmény együtt tölteni ezt a szűk két napot. Kiszakadni egy kicsit a mókuskerékből, beszélgetni, főzni, bulizni, zenélni, táncolni azokkal, akikkel minden nap együtt vagyunk, de mégis ilyenkor egy kicsit még közelebb. Az Ignác egy olyan közösség, ahol ezeket az élményeket a legmélyebben meg tudja élni az ember. Részemről, így a negyedik év közepéhez közeledve csak annyit tudok mondani az Ignácról, minél tovább vagyok itt, annál inkább érzem itthon magam.

Celldömölk, 2014 nyár

14 óra alvás és jó pár forró fürdő után billentyűzetet ragadva kihasználtam újdonsült Kommunikációs Team tagságomat, és elhatároztam, hogy felidézem a nyári tábor nyújtotta izgalmakat, egyrészt, hogy dokumentálhassuk a jövő nemzedékének ezeket a fantasztikus napokat, másrészt, hogy bemutassuk a nagyvilágnak, hogyan is táborozik az Ignác.

Számomra már a lejutás is egy élmény volt, már-már a kisiskolás időkre emlékeztetett, amikor mindenki hozta a kis édességét, chipsét, szendvicsét és ezeken osztozva, beszélgetve mentünk osztálykirándulni. Miután sikerült befoglalnunk egy fél vagont a Déliben, kényelmesen elhelyezkedve elkezdtük megosztani egymással nyári élményeinket; valaki kipihente a reggeli korán kelést, valaki pedig a szalámis szendvics bódító illatával töltötte meg a vagont.

Megérkezve a Kolostor felé vettük az irányt, ahol a szállásunk volt. Szervezőnkkel, Herbath Lilivel találkozva újfent a boldog viszontlátás örömével telve elfoglaltuk helyeinket, majd elkezdődött az igazi Ignácos tábor. A délutáni fórum után az első este az elsősök megérkezésével kezdődött, majd ismerkedéssel folytatódott. Mint kiderült, idén is olyan csapattal bővült a nagy családunk, akik majd rengeteget segíthetnek nekünk és mi is rengeteget adhatunk nekik. Természetesen mindenkinek nehéz dolga volt, bár a „régieknek” csak egy tucat nevet kellett megjegyezni, a gólyáknak kihívást jelentett a több, mint hatvan új arc.

A vasárnap reggelünk már korán elkezdődött, és egy kiadós reggeli után beosztottuk a teameket, hogy a nap folyamán már ismerkedhessünk, kik lesznek a kollégák az elkövetkezendő évben. Ezek után az elsősöknek néhány technikai információ hangzott el, az idősebbek pedig rektori tájékoztatón vettek részt. Ebéd után sportoltunk egyet, a fociban olyan szinten elmerülve, hogy nehezen szakadtunk csak el a Celldömölki műfüvestől. Viszont a következő program igazán kihagyhatatlan volt.


A délután folyamán ellátogatott hozzánk Sólyom László, volt köztársasági elnök. Ezen beszélgetés során kötetlenül kérdezhettünk tőle, és ő szívesen megosztotta velünk minden élményét. Sok olyan tapasztalatot hallottam Elnök úrtól, ami mindannyiunk számára hasznossá válhat a jövőre nézve. Megtisztelő volt, hogy egy olyan emberrel találkozhattunk, aki szervesen részt vett a magyar törvényalkotásban és átélte annak számos oldalát. Mégis, ami igazán megmaradt, hogy a beszélgetés inkább volt személyes, mintsem hivatalos, így sokkal inkább magáénak érezhette az ember Sólyom László egy-egy gondolatát, nézetét, vagy akár egész világszemléletét.

A vacsora után megtartottuk az első SZIK-es nyolcast, a celldömölki Bencés apátság romjainál. A lelki elmélyüléshez és felüdüléshez minden adott volt; a Varga Laci atya által tartott misét fáklyák, és a lemenő nap fénye világította meg. Így köztünk volt az a tűz is, melyet mindannyiunk a szívében visel az év folyamán, és amely átsegít minket számos nehézségen, valamint, ahogy Barnabástól megtudhattuk, a Mennyország is, amely naplementekor egy pillanatra megnyílik.

Másnap a szokásos ébredés-reggeli kombináció után Rohály Gábort hallgathattuk meg, majd Varga Laci atya tartott előadást ebéd után. Később a kitűzött cél a Ság-hegy volt, amit sikeresen megmásztunk, majd pedig elkezdődött egy utolsó leheltig tartó számháború. A csapatok kijelölése után mindenki megkapta a zászlókat, és elhelyezkedett a hegy egyik sík pontjának két oldalán. Számomra hatalmas élmény volt a háború, hiszen már régen nem volt részem egy ilyen izgalmas és dinamikus játékban. Az egyetlen törést az okozta, hogy bár nyert a csapatunk, ezek előtt Rektor úr sikeresen leolvasta a számomat, kezemben az ellenfél zászlójával sprintelve, körülbelül tíz méterrel a cél előtt. De hát van ilyen. Legközelebb visszaadom.

A háború után elcsigázva indultunk el esti helyszínünk, a Danka Pincészet felé. A szőlősgazdák már izgalommal vártak minket – na meg egy-két üveg pálinkával. A helytörténeti ismertetés után elkezdődött a borkóstolás. Öt féle, a Ság-hegyen termő szőlőfajtákból készült bort kóstolhattunk meg. A finom nedűk, a jó levegő és a hozzáértő, művészi társaság aztán arra buzdított minket, hogy a hegynek egy pár rég nem hallott magyar dallal tisztelegjünk. Zengett a Ság-hegy, felzavartunk mindenkit, aki esetleg elálmosodott volna a bortól. Teljesen fáradtan, de annál nagyobb élményekkel tértünk vissza a szállásra, a Kolostorba.


A keddi napon szokásosnál még korábban keltünk, hiszen várt ránk a „Fishbanks” nevű játék. Nagyvonalakban a játék lényege , hogy hat csapat kap egy tengert, aminek van mély és sekély része. Minden csapat egy-egy vállalat, ahol a cél a fenntarthatóság és a profit maximalizálása. Magyarul, minél több pénzt szerezve próbáljuk meg nem kipusztítani a halpopulációt. A játék elején voltak próbálkozások, hogy tartsuk előtértben a fenntarthatóságot, de mint később kiderült, a kapitalista szellem mindnyájunkban ott lakozik, így ha egy-egy csapat egy kis plusz hozamra akart szert tenni rögtön felborult az egyensúly. Természetesen 10 kör után sikerült lehalásznunk a mély tengert. A szervezők azonban megnyugtattak minket. Igaz, nem követendő példa, de ez a valós életben is így megy. A délután során a korai ébredést a Celldömölki termálfürdőben pihentük ki. Lehetőségünk volt szaunázni, pezsgőfürdőzni, vagy akár úszni. A vacsora után a seniorok egy meglepetéssel készültek elsőseinknek. Egy hagyományteremtő „beavatási szertartáson” vehettek részt, amelynek keretében három fáklyát adtunk át elsőseinken. Átadtuk nekik a tüzet, amely már velünk volt a szentmisén is, hogy végigkísérje őket is egész életük során. Azt a tüzet, amely már ott volt bennük régóta, de most az Ignácba kerüléssel megpróbáljuk ezt bennük felszítani. Ezek után következett a szokásos záró buli, ahol hajnal 4-5-ig roptuk a táncot.

Másnap már tudtuk, eljött az utolsó nap, de nem szomorkodtunk, hiszen éreztük, hogy ez a tábor nem a vég, hanem egy új kezdet. Egy új évnek a kezdete, új lehetőségekkel, új arcokkal, de a régi, megszokott Ignáci lelkülettel, otthonossággal. Egy fórum után felpakoltunk, és ki-ki elindult a maga útján hazafelé.

Számomra ez már a negyedik tábor volt a kollégiumban, de máig igaz, hogy még mindig tudok újat tanulni minden egyes ilyen alkalommal, akár a régiektől, akár a gólyáinktól. A családunk tehát újra kibővült, és úgy gondolom, a régiek ugyanolyan lelkesedéssel, izgalommal és kíváncsisággal várják ezt az évet, mint ahogy a gólyák. Akárhányszor új emberrel ismerkedünk meg, kapunk egy új dolgot, alakulunk és alakítunk. A táborra nem lehet szavakat találni. Ezt meg kell élni. Ennek ellenére remélem, hogy sikerül éreztetnem ezzel a pár sorral, hogy milyen is volt ez a szűk hét, amit együtt töltöttünk. Személy szerint szeretném megköszönni Herbath Lilinek ezt a pár napot, hiszen olyan évkezdést sikerült szerveznie, ahol mind lelkileg, közösségileg és szakmailag is többek lettünk egy kicsit.

Végül pedig egy útravaló az előttünk álló évre: „Válaszd azt az életformát, és azt a feladatot, amelyben szeretőbb emberré válsz.” – Keresztes Szent János

Tahitótfalu, 2013 ősz

Szakkollégiumunk november 8-a és 10-e között tartotta hagyományos őszi kollégiumi hétvégéjét, amit idén a Szentendrei-szigeten lévő, festői szépségű Tahitótfaluban rendeztünk. Az idei hétvége különlegessége volt, hogy a számtalan közösségi program mellett ezúttal a szakmai oldalukat is megmutathatták a kollégisták, szombaton ugyanis házi TEDx konferenciát szerveztünk.

Volt, aki hamarabb érkezett, mások valamivel később, de végül a kora esti órákra már a kollégisták nagy része elfoglalta a Duna-parti szállást. A hétvégét Varga László SJ előadása nyitotta, akitől az ignáci lelkiségről hallhattunk. A megszívlelendő üzenetek után következhetett a testi töltekezés: mindenki nagy étvággyal fogyasztotta a még Pesten csomagolt szendvicseit.

 

Az este további részében került sor a házi konferencia első fordulójára: kisebb, nyolc-tízfős csoportokban adhattuk elő az általunk választott témát. A fő cél a közérthetőség és a figyelemfelkeltés volt. Mivel nagyon különböző egyetemekre járunk, így rendkívül sokféle téma került bemutatásra: az én csoportomban hallhattunk a félelmeink kezeléséről, összeesküvés-elméletekről vagy arról, hogyan mossunk helyesen fogat. A több mint három órás programot követően mindenki boldogan tért nyugovóra.

Másnap reggel, a közös reggeli és a finom, meleg tea után került sor egy egész napos csapatépítésre, melyet Limpár Imre vezetett, aki tavaly ősszel egy hasonló alkalmat is szervezett. Most azonban egészen új megvilágításba helyezte a kérdést. A nap fő témája a team-rendszer, és ezen keresztül a teamek voltak. Feladat volt például egy csapatcímer és egy rövid, bemutatkozó műsor készítése. A laktató ebéd után a nap további programokkal folytatódott. Ilyenek voltak például, amikor csoportosan együttműködve kellett egy társasjátékot készíteni a megadott eszközökkel, vagy mikor ki-ki névtelenül kis üzenetet küldhetett a másiknak, benne megvallva, hogy mit is tart az illetőben szimpatikusnak.

Az egész napos mozgás, csapatmunka és nevetés után egy komolyabb program következett: a vacsora után kezdődött ugyanis a házi konferencia döntője, amiben a tegnapi legjobbak mérhették össze képességeiket, ezúttal az egész kollégium és a zsűri előtt. Rendkívül színvonalas előadások hangzottak el,  egyik-másik pedig akár még egy TED konferencián is megállta volna a helyét. Az első helyet végül Varga Benedek nyerte el „Amikor a Magyar Királyság határos volt New Yorkkal” című előadásával, gratulálunk neki! Az egész napos fáradalmak levezetéseként, a központi terem gyors elpakolása után következhetett a már hagyományosnak mondható szombat esti táncos mulatság.

Vasárnap egy gyors reggelit követően egy fórum keretében tárgyaltuk meg az internetes és a rádiós sajtóban való szerepvállalásunkat, majd következhetett az ebéd. A finom falatok után pedig lassan mindenki elhagyta a szállást.

Remekül telt el az idei első kolihétvége – köszönjük a szervezést a Közösségi Teamnek, valamint a Szakmai Teamnek, főként Fedeles Máté szakkollégistának a TEDx lebonyolítását. Ez a hétvége amellett, hogy rendkívül szórakoztató és tanulságos volt, feltöltött minket energiával, hogy az elkövetkező zárthelyi-időszakot már könnyebben tudjuk venni.

Bodrogkeresztúr, 2013 nyara

Az idei táborba a felsőbb éves szakkollégisták egy nappal hamarabb érkeztek, hogy néhány kérdést tisztázzanak, illetve hogy kellőképpen felkészülhessenek a gólyák fogadására. A megérkezett gólyáinkkal az első közös program az ebéd volt, amit a délután folyamán különböző vicces és izgalmas játékok követtek, megszakítva egy számukra felépített tájékoztató előadással. Este Forrai Tamás provinciális atyát köszönthettük köreinkben, akinek buzdító szavai után a környék kilátójába sétáltunk fel. Az esti sétával összekötött kötetlen beszélgetést egy, a falut keresztül-kasul átszelő akadályverseny koronázta meg, ahol a csapatok ügyességén túl nem ártott némi színészi tehetség vagy éppen beerpong tapasztalat.

A pénteki reggeli közben mindenki készülhetett lelkileg a napunk nagy részét lefedő Stratagem nevű játékra, melynek keretében kisebb csoportokban, miniszterekként szimuláltuk jó pár választási cikluson át egy ország gazdasági folyamatait. A kissé kimerítő, de mindenféleképpen remek tapasztalatot nyújtó stratégiai szimulációs játék után kora este már egy egészen más terület, a borászat rejtelmeiben mélyedhettünk el. A rendkívül informatív körbevezetés közben azért titkon már mindenki a program „gyakorlati” részére, a kóstolásra készült. Az este egyik része sem okozott csalódást, sokan a borkóstoláson beszerzett palackokkal felszerelkezve szerveződtek asztaltársaságokká és vonultak el beszélgetni.

A szombati reggelit egy kiadósabb mozgás követett. Átkelve a Bodrogon, egy hatalmas tisztáson találtunk számháborúra alkalmas placcot, amit azonnal meg is kezdtünk rendeltetésszerűen használni. Visszatérve a szállásunkra, békésebb vizekre eveztünk és Varga Laci atya előadását hallgathattuk a különböző történeti korok Jézus ábrázolásairól, illetve a kollégium lelkiségi és szociális tevékenységéről. A naplemente egy újfajta pezsgést hozott, megkezdődött a lázas készülődés az esti mulatságra, ami idén is, hagyományainkhoz hűen, nagyon jól sikerült.

Másnap (többféleképpen értendő) bár fájó volt a búcsú, mégiscsak mindenki izgatottan térhetett haza, hiszen néhány nap múlva már jött is a beköltözés!

Göd, 2013 tavasz

A gödi Piarista Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium adott otthont a 2013-as tavaszi szakkollégiumi hétvégénknek. Az első tábori feladat egy kis cetli kihúzása volt: akinek a nevét húzta az illető, azzal kellett a hétvége során jobban megismerkednie. Ezután Jézus arcainak művészi ábrázolásáról hallgathattunk előadás Varga Laci SJ atyától.

Mivel éppen nőnap volt, a fiúk az előadás után egy meglepetésprodukcióval kedveskedtek a kollégium hölgy tagjainak. Másnap délelőtt a frissítő Duna-parti időben egy üdülőig sétáltunk, ahol - közösségi munkaként - a feladatunk a felgyülemlett avar eltakarítása volt. Miután végeztünk a munkával, még egy kis mozgás, hatalmas métázás következett. Ezután rendkívül változatos délutánunk volt: először is Surján Lászlót, az Európai Parlament alelnökék köszönthettük köreinkben, aki Pálvölgyi Zsigmond koordinálásával előadást tartott az európai helyzetről, majd válaszolt a feltett kérdésekre.

A közösen elfogyasztott vacsorát egy akadályverseny követte, majd az este remek beszélgetésekbe, játékokba torkollott. Másnap, a közös reggeli után következett a már hagyományosnak számító hétvégi Fórum, ahol az elsősök integrációját, valamint a Junior-hétvége szükségességét és esetleges formáját vitattuk meg. A fórum után Varga László atya mutatott be szentmisét, majd következett az ebéd. Ezt követően visszavonatoztunk Budapestre.

Piliscsaba, 2012 ősz

Október 19-21. között került megrendezésre a szemeszter üdítő eseményeként az őszi kollégiumi hétvége, a piliscsabai Szent Péter Kollégiumban és Közösségi Házban, ami valóban egy kis kikapcsolódást jelentett az évközi ZH időszakok és beadandó dolgozatok tengerében. A nyitóelőadásban, amit Varga Laci atya, kollégiumunk lelkésze tartott, a Hit éve kapcsán megtudhattuk, milyen lépcsők vezetnek saját hitünk elmélyítése felé. Ezután Pólya Viktor szakkollégista kezdeményezésére a kollégiumi szelektív hulladékgyűjtés lehetőségeit vitattuk meg.

Az este kötetlen beszélgetéssel és egyéb alternatív programokkal (pl. rajzverseny) telt. Másnap délelőtt rektor úr meghívására Limpár Imre tartott csapatépítő tréninget, amin mindenki jól szórakozott. Ezután következett az igazi megmérettetés: hat csapatra oszolva kellett hat különböző témát bemutatnunk megadott eszközök segítségével. A játék célja a közösségépítés és az ignáci identitás bemutatása volt. A nap második felében a testünket mozgattuk át kicsit, jóleső sétát téve a Pilisben, megfűszerezve azt egy kis közös játékkal.

Kellemesen elfáradva tértünk vissza a szállásra, ahol elkezdődött a készülődés a kollégiumi hétvégék és táboruk egyik fénypontjára: a szombat esti bulira. Igazán jól éreztük magunkat, az alagsori tornaterem kiváló helyszínnek bizonyult. Az utolsó napunk reggelén, miután nagy nehezen mindenki elhagyta fekhelyét, először 4 majd 12 fős csoportokban egy fórum keretében megvitattuk a kollégiumi ösztöndíjazás kérdését. A Fórum után szentmisén vettünk részt, amit Laci atya celebrált, majd a közösen elfogyasztott ebéd után lassan mindenki elkezdett visszaszállingózni - a tábor emlékezetes élményeivel gazdagodva - a hétköznapokba. Külön köszönet Csonka Bálintnak és Glóner Márknak a szervezésért! 

Sümeg, 2012 nyár

2012. augusztus 23-26. között „szentignácos” szakkollégisták lelkes csapata foglalta el Sümeg városát, hogy a hagyományoknak megfelelően jó hangulatú nyári táborral köszöntse az új tanévet. Ahogy mindenki megérkezett, elfoglaltuk a szállást, kis közös játékkal indítottunk, amit egy vidám, beszélgetős este követett.

Másnap délelőtt az előttünk álló tanévről tartottunk Fórumot, majd városnéző körútra indultunk. Este Koronkai Zoli SJ atya a jezsuitákról, Kiss Ulrich SJ atya a Jezsuita Roma Szakkollégiumról tartott nekünk előadást, illetve betekintést nyerhettünk a JIDE működésébe is. Ezt követően egy kollégiumi “Ki mit tud?” vicces, kavalkádos versenye zárta az estét. A szombatunk java részét a vonyarcvashegyi strandon töltöttük, ahol lehetőség nyílt a Balatonban való hűsölésre, focizásra vagy akár a strandröpizésre is. A nagy melegtől kitikkadva érkeztünk meg a szállásra, ahol nem sok időnk volt pihenni, hiszen nem sokkal később egy sümegi lovagi tornán találtuk magunkat.

Nem sokáig időztek a gondolataink a régebbi korokban, hiszen ott volt előttünk a közeljövő várva várt tábori eseménye: a szombat esti buli! Igazán hangulatos helyen múlathattuk az időt az éjszaka folyamán, belefeledkezve a beszélgetésekbe, frissítő italokba, jó zenékbe és szédítő táncokba. A vasárnapi ébredés hasonlóan szédítő mivolta miatt sokak nehezen másztak ki fekhelyükről, de végül csak-csak összegyűltünk egy, a helyiek által szervezett, városi akadályversenyre. Az eredményhirdetéseket követően lassan mindenki hazaindult, kicsit fájlalva, hogy ez a tábor is véget ért, de nagy izgatottsággal, hogy hamarosan beköltözhet a koliba! 

Hozzávalók:

  • Sportcsarnok
  • Szakkollégisták ízlés szerint (minél több, annál jobb)
  • Két kapu
  • Egy háló
  • Két labda
  • Egy csipetnyi motiváció és lelkesedés

És a legfőbb összetevő:

  • Jókedv (ne sajnáld)

Elkészítés:

Béreld ki a Pázmány jogi karának a tornatermét minden vasárnap este. Szólj a kollégium minden tagjának, hogy csatlakozzanak hozzád egy önfeledt sportolásra.

Állítsd fel a hálót és a kapukat, hozz létre csapatokat majd fűszerezd mindezt a többi hozzávalóval.

Tipp:

Hívj meg más szakkollégiumokat is, hogy sportoljanak veletek. A Luther Szakkollégiummal például különösen jó hangulatban teltek a labdajátékok.

Szervezz más programokat is, mint a délutáni zenés, melegszendvicses ping-pong bajnokság, ami tavaly is megrendezésre került az ebédlőben. Meg fogsz lepődni mennyi profi játékos lakik veled egy házban!

Csinálj közös sportnapot a Jezsuita Roma Szakkollégiummal. A focimeccsen teli torokból szurkolhatsz és minden erőddel játszhatsz a csapatodért, hiszen csak pár gólon múlik, ki nyeri a kupát.

Látod milyen egyszerű volt?

„Az egészség nem játék, velünk mégis játszva megőrizheted!”
Vidám, sporttal teli vasárnap estéket kívánunk!

2014-ben elnyertük a Kiváló Magyar Tartalom címet!A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium honlapja Felhasználóbarát Honlap!Regisztrált Tehetségpont vagyunk!A szakkollégisták által indított konyhablogA szakkollégisták által indított konyhablog